Kedves uraim, kéretik megjegyezni: ha a Gittegyleten múlik, elveszett volna a Pál utcai grund. Most is megeshet, hogy a gittegyleteken fog múlni a grund sorsa.
Hacsak, illetve amennyiben…
Halovány emlékeim vannak a négy évvel ezelőtti készülődésről, próbálkozásokról, arról, hogy a kisebb-nagyobb, magukat nagyobbnak gondoló vagy mutató pártok főemberei beszélték rojtosra a szájukat, egyértelművé téve, hogy szükség van az összefogásra, mert hát anélkül nem lehet legyőzni a Fideszt. Külön-külön egyik párt sem lesz képes arra, hogy Orbánék helyébe lépjen. Most szinte ugyanazok a szövegek röpködnek a levegőben, és ez azt sejteti, 2018-ban is hasonló sorsra juthat az ellenzék, hacsak, illetve amennyiben…
A kisebbekkel most nem foglalkozom, majdnem mindegy, hogy egy, kettő, három, vagy (és ez már a tető!) négy százalékkal véreznek majd el. Mindegyik kis párt álmokat sző, a parlamentbe jutásról ábrándoznak, ez a legkomolyabb céljuk, miközben ahol csak tudják, azt harsogják, hogy szükség van a kormányváltásra, Orbánnak és „bandájának” mennie kell. Ha komolyan lehetne venni, hogy képesek lennének öt százalékra, akkor is azt mondanám: és akkor mi van, kedveskéim?
Az ötszázezres tábort magáénak tudó vagy gondoló DK sem hoz lázba. Hogy ez hány százalékot jelentene, és hány képviselői helyet, lényegtelen. Ha annyira futja Gyurcsánynak és lelkes társainak, hogy újabb négy évig koptassa néhány DK-s a parlamenti üléseket, akár azt is bejelenthetnék, hogy visszavonulnak, átadják a helyeket a náluk okosabban gondolkodóknak.
Hónapok óta erőltetik, hogy Gyurcsány felelősséggel tartozik ezért a félmillió szavazóért. Gratulálok!
És tessék mondani, a többi, nem rájuk voksoló szavazóért, a kormányváltásra váró és számító honpolgárért ki tartozik felelősséggel?
Ötszázezer ember csak akkor hülyülhet meg, ha felelőtlenül biztatják rajongott pártjuk főemberei. Ha észnél lennének, azt mondanák: Feri, ne értünk akarj felelős lenni, hanem az országért, minden szavazópolgárért.
A Simicskával megerősödött Jobbik magabiztosan mondogatja, hogy kormányváltó erővé lett. Ez akkor sem igaz, ha négy éve komolyabban erősödtek, és úgy tűnik, jövőre sem lesznek rosszabb állapotban. Fura sejtéseim vannak, némi alappal: ilyen magabiztos csak az lehet, aki tud valamit, aki olyasvalamit tud, ami többet ér mindenféle kampánynál, óriásplakátnál és programnál. Ebben már benne van ez az óriásplakátos üzletelés is, a Fidesz 2010-es számlázása, illetve nem számlázása. Az amerikai maffiafőnököt is egy piti adóügy miatt kapták el.
Lehet pártosat játszani
Az LMP, úgy fest, tartja magát, kis szerencsével ismét meglehet az öt százaléka, a Párbeszéd elvérezni látszik, Fodor liberálisai fogyóban, és persze, maradhatnak magányos bozótharcosok, nem kötelező szövetkezni másokkal, csak akkor végképp nem etikus azt mondogatni, hogy le akarják váltani Orbánékat.
Akkor még hol vannak az ősztől előbukkanó kicsinyke, kormány közeli kamupártok! És ha már eddig eljutottam, pár szót a Momentumról, mely arra még képes volt, hogy lenyomja az olimpiai akaratot, és arra is, hogy párttá alakuljon, de, és ez mostanság úgy tűnik, igazzá lett, ezen kívül túl sokra nem futotta. Lehet pártosat játszani, és lehet azt játszani, hogy nem kötjük össze az életünket senkivel. Lehet azt tűzni ki célul, hogy önálló listát indítva, 106 saját jelölttel vágnak neki 2018-nak, de hol van ez ahhoz a nagy célhoz képest, hogy kormányváltó erővé akarnak lenni, attól meg kiváltképp, hogy az ő főemberükből válhat Magyarország kormányfője. Fekete-Győr bérletet váltott a Mancs címlapjára, interjúkban még tartja magát, társai ismerkednek kis hazánk polgáraival, gyűjtögetik a problémákat, mintha nem tudnák, hogy egyetlen nagy probléma van, jelesül a Fidesz regnálása, a többi ennek a hozadéka.
Programjuk még nincs, október derekára talán lesz, addig majd fölhívják a figyelmet a pécsi önkormányzat sokmilliárdos adósságára (ugyan, minek, ha egyszer ezt is elrendezi Orbán, éppúgy, mint Farkas Flóriánék „adósságát”). Foglalkoznak majd a pécsi repülőtérrel, munkahelyteremtéssel, és kigazolják Kecskeméten a helyi sportpályát. Ha ezek meglesznek, az tuti elég lesz a kormányváltáshoz. Már csak abban kell megegyezniük, mikor ki rágja a gittet.
A leszeletelt szalámit szeletenként kell összeragasztgatni, hogy újra rúdnak látsszon.
Talán Botka az egyetlen, aki következetesen kiáll a párbeszéd és az ellenzéki pártok szövetkezése mellett. Ő pontosan tudja: nincs más út. A leszeletelt szalámit szeletenként kell összeragasztgatni, hogy újra rúdnak látsszon. Lehet finnyáskodni, kedves aprószentek, lehet mondani, hogy ki kivel nem, és miért nem, de akkor tessék azt mondani, hogy nem legyőzni akarjuk a Fideszt, hanem jól jövedelmező képviselőként, újabb négy évre szeretnénk visszaülni (vagy beülni) a parlamentbe, mert számunka az egzisztenciánk sokkal fontosabb, mint az, hogy a választás idejére szövetségre lépő, egymástól nem túl sokba eltérő elveket valló ellenzéki közösségként nyomjuk le Orbánékat.
Nos, ilyen erős, mindenre elszánt ellenzékünk van: együtt Pál utcai fiúk, külön-külön gittegyletek. Legalább addig összeállnának, amíg beverik az ablakot, hogy legalább legyen hova nyomkodni a megrágott gittet.